„Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk
csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek. És foglalatosok
valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek
megtörésében és a könyörgésekben.” (ApCsel 2:41-42)
A végidőben, amikor Isten műve a Földön befejezéshez közeledik, a szent életű hívők komoly fáradozásait a Szentlélek hatalma az isteni kegyelem rendkívüli jeleivel kíséri majd. A korai és késői eső jelképében – ahogyan az eső keleten a magvetés, illetve az aratás időszakában hullott a földre – a héber próféták az isteni kegyelem különleges megnyilatkozásait jövendölték Isten gyülekezete számára. A Lélek kiárasztása az apostolok napjaiban a korai esőt jelképezte, mely dicső eredményeket érlelt. A Lélek jelenléte az igaz egyházban az idők végezetéig érezhető lesz. A lelki kegyelem rendkívüli kiárasztását viszont arra az időpontra ígérte Isten, mely megelőzi a világ aratásának befejezését, mely előkészíti a gyülekezetet Jézus eljövetelére.
Az Írás a Léleknek eme kiárasztását a késői eső hullásához hasonlítja; és ezért az erőtöbbletért könyörögjenek a keresztények az aratás Urához „a késői eső idején”. Erre „az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik”. (Zak 10:1) „Megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és késői esőt hullat néktek.” (Jóel 2:23)
Hacsak azonban Isten egyháza tagjainak nem lesz ma élő összeköttetésük a lelki növekedés Forrásával, akkor nem lesznek készen az aratás idejére. Ha nem tartják lámpájukat készenlétben és égve, akkor a rendkívüli szükség idején nem részesülnek a kegyelem nagyobb mértékében. (The Acts of the Apostles, 54-55. oldal)
Ellen G. White
