„Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő
el az az idő.” (Mk 13:33)
Isten megadja, hogy ezen a nagy összejövetelen érezhető legyen az Ő meggyőző ereje. Óh, bárcsak Isten ereje megnyugodnék az embereken! Amire szükségünk van, az a naponkénti áhítat. Minden nap szükséges az Írásokat kutatnunk, őszintén és buzgón imádkoznunk, hogy a Szentlélek ereje által Isten mindnyájunkat tegyen alkalmasakká, arra hogy szőlőskertjében elvégezhessük a ránk kiszabott feladatot. Senki sem képes a gyülekezetet tanítani és erősíteni, csak ha a Szentlélek ajándékát megkapta. Nincs olyan szolgálattevő, aki értelmesen tudna dolgozni a lelkek megmentéséért, kivéve ha a Szentlélek áthatja, hogyha Krisztusból táplálkozik, és ha gyűlöli a bűnt.
Nem kaptam kijelentést a Szentlélek kitöltésének meghatározott idejéről – arról az időről, amikor a hatalmas angyal leszáll a mennyből és a harmadik angyallal együtt befejezik a világért végzett munkát. Az én üzenetem az, hogy a mi biztonságunk csak abban van, hogy készen állunk a mennyei felüdülésre, és lámpásunk olajjal telve ég.
Krisztus figyelmeztetett, hogy vigyázzunk; „mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia”. (Mt 24:44) „Vigyázzatok és imádkozzatok!” – ezt az utasítást adta nekünk a mi Megváltónk. Minden nap kérnünk kell, hogy Isten Lelke világítson meg, és hogy végezze el munkáját lelkünkön és jellemünkön. Óh mily sok időt pazaroltunk el azáltal, hogy figyelmünket haszontalan dolgokkal kötöttük le! Bánjátok meg bűneiteket és térjetek meg, hogy ezek eltöröltessenek, amikor a felüdülés ideje eljön az Úr színe elől!
Mi most arra szólítunk téged, hogy add át magad Isten szolgálatára. Túl hosszú ideig engedted át erőidet Sátánnak, és teljesítetted akaratát. Isten arra szólít most, hogy tekints az Ő jellemének dicsőségére, és a szemlélés által alakulj át az Ő képmására…
Jézus azért jött, hogy kinyilatkoztassa a világnak Isten szeretetét és jóságát. (Review and Herald, 1892. március 29.)
Ellen G. White
