„Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak
ezt mondván: Vajon mi akar ez lenni?” (ApCsel 2:12)
Imádkoznunk kell a bűnbeteg lelkeket meggyógyító Szentlélek kiárasztásáért. A gyülekezetnek meg kell térnie. Miért is nem borulunk a kegyelem trónusa elé, mint a gyülekezet képviselői, és megtört szívvel, töredelmes lélekkel őszinte könyörgéssel miért nem kérjük, hogy a magasból kiáradjon ránk a Szentlélek? Imádkozzunk azért, hogy amikor Ő kegyelmesen óhajtja, a mi hideg szívünk új életre keljen, és tisztán látva felismerhessük, hogy Ő Istentől jött, és örömmel fogadhassuk be.
Egyesek a Szentlelket nemkívánatos vendégnek tekintették. Ezt a gazdag ajándékot elutasították, sőt még azt is, hogy elismerjék Őt. Elfordultak Tőle és fanatizmusként ítélték el. Amikor a Szentlélek az ember szívében munkálkodik, nem kérdezi milyen úton-módon tevékenykedjék. Tevékenysége gyakran váratlan módon nyilvánul meg.
Krisztus sem úgy jött el, ahogy a zsidók várták. Nem azért jött, hogy őket mint nemzetet felemelje. Előfutárai az utat úgy készítették számára, hogy az embereket bűneik megbánására, megtérésre és keresztségre szólították fel. Krisztus üzenete a következő volt: „Elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1:15)
A zsidók azért nem fogadták el, és azért utasították vissza Jézust, mert nem az ő elvárásaik szerint jött el. Évszázadokon keresztül dédelgetett véges emberi elképzeléseiket csalhatatlanoknak tartották. Most is ez a veszély fenyegeti az egyházat – mert a korlátolt ember szeretné meghatározni a Szentlélek eljövetelének pontos módját. Még ha nem is akarják beismerni, sokan ezt már meg is tették. Mivel a Szentléleknek el kell jönnie, de nem azért, hogy megdicsérje az embereket, vagy téves elméleteiket megerősítse, hanem, hogy megfeddje a világot a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében.
Így sokan elfordulnak tőle. …A Szentlélek nem hízelkedik senkinek, és nem is cselekszik senkinek az elképzelése szerint.
Véges és bűnös emberek nem irányíthatják a Szentlélek munkáját. Amikor mint feddő hatalom jön el – bármely emberi eszköz által, akit Isten kiválaszt -, akkor a gyülekezet teendője az, hogy hallgasson Rá és kövesse szavát. (The Ellen G. White 1888 Materials, 4. kötet, 1540-1541. oldal)
Ellen G. White
