„Te pedig azokat szóljad, amik az egészséges tudományhoz illenek.”
(Tit 2:1)
Annak az állandó veszélye fenyeget minket, hogy az evangélium egyszerűségét kevésnek tartjuk. Sokak erős óhaja az, hogy valami eredetiséget fűzzenek beszédükbe, ami az embereket a lelki extázis állapotába emelje, és a tapasztalatok megszokott rendjét megváltoztassa. Minden kétség nélkül szükség van arra, hogy változtassunk a dolgok megszokott rendjén, mert a jelenvaló igazság szentségét nem érzékeljük kellő mértékben.
De a mi szükségünk az, hogy szívünk változzék meg. Ezt úgy érhetjük el, hogy Isten áldásait egyénileg hűségesen keressük, erejéért esedezünk, kérjük, hogy kegyelme szálljon ránk, és ezáltal jellemünk változzék meg. Erre a változásra van ma szükségünk, és ennek a tapasztalatnak eléréséért gyakorolnunk kell az imában a kitartást és szívünk őszinteségét. Igaz őszinteséggel kell megkérdeznünk: „Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek?” Ismernünk kellene pontosan lépéseinket, melyeket a menny felé teszünk. Krisztus igazságokat adott tanítványainak, melyeknek szélességét, mélységét és értékét ők kevéssé értékelték, de sokszor meg sem értették. Isten népe között ma ugyanaz a helyzet. Nekünk sem sikerült felmérnünk nagyságát, felismerni szépségét annak az igazságnak, melyet Isten ránk bízott. Ha lelkileg növekednénk, meglátnánk az igazság fejlődését és terjedésének olyan mértékét, amelyről nem is álmodtunk. Ám semmi esetre sem növekszik ismeretünk olyan irányban, melynek nyomán azt hihetnénk, hogy tudhatnánk az időket és alkalmakat, melyeket Isten a maga hatalmában tartott fenn.
Az időpontok meghatározásával kapcsolatban újra meg újra figyelmeztetést kaptam. Soha többé nem lesz Istennek népe számára olyan üzenete, mely időn alapulna. Nem a mi dolgunk tudni sem a Szentlélek kiáradásának, sem Krisztus visszajövetelének idejét. (Review and Herald, 1892. március 22.)
Ellen G. White
