„Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.” (1Kor 14:40)
Találkoztam egy házaspárral, akik azt állítják, hogy Isten Szavát követik, és hisznek a bizonyságtételekben. Az utóbbi két vagy három évben szokatlan tapasztalatuk volt. Őszinte szívű embereknek tűntek…
Elmondtam nekik tapasztalatomat – melyen fiatal koromban mentem keresztül, kevéssel az 1844-es időszak után -, mely oda vezetett engem, hogy nagyon elővigyázatos legyek elfogadni bármit is, ami hasonlít ahhoz, amivel akkor találkoztunk. Azután Isten nevében megdorgáltam őket.
Semmi sem okozhat nagyobb kárt napjainkban Isten munkájának, mint az, hogy megengedjük a fanatizmus lelkének, hogy különös munkájával közénk jöjjön, melyről tévesen azt tételezik fel, hogy a Szentlélek munkája.
Ahogy ez a testvér és felesége leírták tapasztalatukat – melyről azt tartják, hogy a Szentlélek apostoli erővel való rájuk áradásának eredménye -, úgy tűnt, hogy ez hasonmása annak, amivel korai tapasztalatunkban találkoztunk és amit ki kellett javítanunk.
Beszélgetésünk vége felé L. testvér ajánlotta, hogy imádkozzunk együtt, és hogy ima alatt felesége az általuk leírt módon tesz majd, és így én képes leszek eldönteni, hogy ez Istentől van-e, vagy sem. Ezzel én nem tudtam egyetérteni, mivel utasítást kaptam arra, hogy ha valaki felajánlja e sajátos megnyilvánulásoknak a bemutatását, ez határozott bizonyítéka annak, hogy nem lehet Isten munkája.
Nem engedhetjük meg, hogy ezek miatt a jelenségek miatt elcsüggedjünk. Időről időre jönni fognak efféle tapasztalatok. Ne adjunk helyet furcsa gyakorlatoknak, melyek tulajdonképpen elterelik elménket a Szentlélek mély behatásától. Isten munkáját mindig a nyugalom és méltóság jellemezte. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy figyelmet szenteljünk bármire, ami zavart keltene, vagy gyengítené buzgóságunkat abban a nagy munkában, melyet az Úr ránk bízott annak érdekében, hogy felkészítsük a világot Krisztus második eljövetelére. (Selected Messages, 2. kötet, 41-42. oldal)
Ellen G. White
