„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil 4:4)
Imádkozz, imádkozz buzgón és szüntelenül, de ne feledkezz meg a dicséretről. Helyénvaló, hogy Isten minden gyermeke igazolja Isten jellemét! Magasztalhatod az Urat; rámutathatsz a fenntartó kegyelem hatalmára. Az emberek sokasága nem méltányolja Isten szeretetét, sem Jézus isteni könyörületét. Ezrek akadnak, akik lenézik még a megváltás tervének páratlan irgalmát is. A nagy üdvösség részeseinek egyetlen csoportja sem ártatlan ebben. Nem ápolják szívükben a hálát. Pedig angyalok kívánnak betekinteni a megváltás tervébe. Ez lesz a megváltottak tanulmányának tárgya és dicséneke az örökkévalóság szakadatlan korszakain át. Nem érdemli-e meg már most elmélyült gondolatainkat és kutatásainkat? Nem kellene-e Istent dicsérnünk szívünkkel, lelkünkkel, szavunkkal? „Adjatok hálát az Úrnak a kegyelemért, és az emberek fiai iránti csodadolgaiért!” Dicsérjétek az Urat népe gyülekezetében! Mikor az Úr hangja szólt a héberekhez, ezt az utasítást kapták: „És mondja az egész gyülekezet: Ámen.” Mikor Dávid városába hozták a frigyládát, az öröm és diadal zsoltárát énekelték. Akkor „az egész nép ezt mondta: Ámen, és dicsérte az Urat.” Az odaadó válasz bizonyította, hogy megértették az elhangzott szavakat és részt vettek Isten tiszteletében.
Istentiszteleteinkben túl sok a formaság. Azt kívánja az Úr, hogy a Szentlélek villanyozza föl igehirdetőit, s hogy a nép, mely hallgatja őket, ne üljön álmos közönnyel, vagy fásultan maga elé meredve, válasz nélkül hagyva az elmondottakat. Ennek a közönynek a hitetlenekre tett benyomását mindennek nevezhetjük, csak kedvezőnek nem.
Ezekből az élettelen, figyelmetlen hitvalló keresztényekből nem hiányzik a nagyravágyás, a buzgalom, amikor világi ügyek kerülnek napirendre. De az örök fontosságú ügyek nem hatnak mélyen rájuk. Istennek hírnökein keresztül szóló hangja kellemes zene talán fülünknek, mégsem szívlelik meg figyelmeztetéseiket, feddéseiket és bátorításaikat.
A világ lelkülete megbénította őket. Isten szava ólommal telt fülekre és kemény, érzéketlen szívekre hullt. A gyülekezetek legyenek éberek és tevékenyek. Támogassák Krisztus szolgáit, segítsenek nekik a lélekmentésben. Ahol világosságban jár a gyülekezet, ott vidám és szívből fakadó válaszok csendülnek föl, ott hangzanak majd az örömteli dicséret szavai. (Testimonies, 5. kötet, 317-318. oldal)
Ellen G. White
