„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef 6:12)
A keresztény élet egy háború. De „nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak”. Ebben a harcban, melyet az igazság az igazságtalanság ellen vív, sikeresek csakis isteni segítséggel lehetünk.
A mi korlátolt akaratunkat alá kell rendelnünk az Örökkévaló akaratának; az emberi akaratnak át kell vennie az isteni akaratot. Ez az akarat segítségünkre küldi a Szentlelket, és minden harc azért folyik, hogy visszaszerezze áron szerzett tulajdonát, hogy a lélekben helyreállítsa saját képmását.
Az Úr Jézus a Szentlélek által működik, mert a Szentlélek az Ő képviselője. Általa Jézus lelki életet küld az emberi lelkeknek, erőt ad a jóra, megtisztítja az erkölcsi szennytől és felkészíti őket országa számára. Jézus kész bőséges áldást árasztani, és az emberek között gazdag ajándékokat osztogatni. Ő a csodálatos Tanácsos, határtalan bölcsességű és erejű; ha mi elismerjük az ő Lelkének erejét, és megengedjük, hogy formáljon minket, akkor benne tökéletessé válhatunk. Milyen gyönyörű gondolat ez! Krisztusban „lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok bételjesedve”. (Kol 2:9-10)
Az emberi szív soha nem fogja addig megismerni a boldogságot, míg alá nem rendeli magát a Szentlélek átformáló erejének. A Lélek átformálja a megújult lelket a minta, Jézus Krisztus szerint. A Lélek befolyására az Istennel való ellenségeskedés hitté és szeretetté, a büszkeség pedig alázattá változik. Az emberi lélek felfogja az igazság szépségét, és Krisztust méltósággal és jellembeli tökéletességgel tiszteli. Ahogy ezek a változások megtörténnek, az angyalok elragadó énekben törnek ki, és Isten és Krisztus örvendezni fognak az isteni hasonlóságára átalakult lelkek felett. (Review and Herald, 1903. február 10.)
Ellen G. White
