„Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, és felsaruzván lábaitokat
a békesség evangéliumának készségével; mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde.” (Ef 6:13-17)
A harcoló katonák sok nehézségnek néznek elébe: egyoldalú táplálékot kapnak, azt is sokszor csak korlátozott mennyiségben. Hosszú menetelés, nap mint nap, rögös utakon, perzselő napon, éjjel kinn a szabad ég alatt táboroznak, takaró csupán a csillagos ég, kitéve az áztató esőnek és a dermesztő hidegnek, éhesen, elgyengülve, kimerülve, az ellenség céltáblájaként, sokszor halálos veszélyben. A katonák megtanulják, mit jelent a nehézség. Azok, akik Krisztus hadseregébe sorakoznak, szintén várhatják, hogy nehéz dolguk lesz, és hogy Krisztusért fájdalmas megpróbáltatásokat kell elviselniük. De akik vele szenvednek, vele együtt fognak uralkodni is.
Ki az közülünk, aki mikor beállt a szolgálatba, az élet kényelmét remélte, hogy akkor lehet szolgálaton kívül, amikor neki tetszik, hogy félreteheti a katonai felszerelést és civil ruhába öltözhet, az őrhelyen alhat, és hogy Isten ügyét elmarasztalásnak teheti ki? A könnyelműek nem fogják gyakorolni az önmegtagadást és a csendes hosszútűrést.
Amikor emberek kellenek arra, hogy kemény támadást intézzenek Isten ügyéért, nem készek azt válaszolni: „Itt vagyok én; küldj engemet.” Nehéz és emberpróbáló munkát kell elvégezni, de áldottak azok, akik készek ezt megtenni, amikor nevüket zólítják. Isten nem fogja megjutalmazni az eljövendő világban azokat a nőket és férfiakat, akik csak azt keresték, hogy itt teljes kényelmük legyen.
Mi most harcmezőn vagyunk. Nincs idő a pihenésre, nincs idő könnyelműségre, nincs idő önző engedékenységre. Miután előrenyomultál, tovább és újra harcolnod kell; hódítóként kell előrehaladnod és hódítani, új erőt gyűjtve újabb küzdelmekhez. Minden győzelem növeli a bátorságot, a hitet és az elhatározottságot. Isteni erő által sokkal erősebbnek bizonyulsz, mint amivel az ellenség megmérkőzhetnék. (Signs of the Times, 1891. szeptember 7.)
Ellen G. White
