„Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hivattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.” (1Tim 6:12)
Hűséges katonaként lelkes és tervszerű gyakorlat közben megmentő vezérünk parancsait követni olyan igazi öröm, melyet semmilyen más elfoglaltságban nem találunk meg. Krisztus békéje tölti be minden hűséges katonája szívét. A lélek megnyugszik Krisztus igájának viselése és terhének hordozása közben. Ellentmondásnak tűnik, amikor azt mondjuk, hogy nincs nyugalma a léleknek, és azt csak a folytonos és odaszentelt szolgálatban találja meg, ám ez az igazság. A boldogság az önkéntes, engedelmes szolgálat útján jön, ahol lényünk minden ereje jókedvű, egészséges, összehangolt bevetéseken jön mozgásba, és amikor engedelmeskedhetünk Kapitányunk parancsainak.
Minél felelősségteljesebb Krisztus katonáinak megbízatása, lelkük annál nagyobb örömet talál a Megváltó szeretetében és dicsőítésében. A lélek szabadságra talál a legnehezebb és egy kimerítőbb kötelességek teljesítése közben is.
A kötelesség teljesítése egy katona számára munkát jelent. Nem mindig pontosan olyan munka ez, amit szívesen választanánk. Külső kényelmetlenségek, nehézségek és megpróbáltatások azok, amiket Jézus katonáinak el kell hordozniuk. Állandó harci állapotban kell lennünk a gonosszal és saját természetes hajlamainkkal. Nem választhatjuk mi magunk és vehetjük fel a számunkra legmegfelelőbb munkát, mert mi Krisztus katonái vagyunk, az ő fegyelmezése alá tartozunk, és nem a saját gyönyörünket kell keresnünk. Teljes emberként kell harcolnunk az Úr harcait. Olyan ellenséget kell legyőznünk, aki ha tehetné, önmaga alá rendelné minden erőnket.
Saját akaratunknak meg kell halnia; egyedül csak Krisztus akaratát kell követnünk. Krisztus hadseregének a katonája tanulja meg a nehézségek elviselését, az önmegtagadást, a kereszt felvételét, és kövesse vezérét, bármerre is vezeti. Sok olyan tennivaló van, ami próbára teszi az emberi természetet, és fájdalmas a húsnak és vérnek. Az engedelmesség megtanulásának munkája határozott és állandó erőfeszítést követel. A hitnek szép harcát megharcolva; drága győzelmeket aratva, mi az örök életet várjuk. (Youth’s Instructor, 1886. december 22.)
Ellen G. White
