„Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akiknek nincs szüksége megtérésre.” (Lk 15:7)
Sátán állandóan azon mesterkedik, hogy az emberi elme feletti uralmat megszerezze, ám Isten angyalai szakadatlanul azon fáradoznak, hogy a lankadt kezeket erősítsék, a remegő térdeket kiegyenesítsék ott, ahol Istent hívják segítségül. Isten minden gyermekéhez szól az ígéret: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mt 7:7-8)
Az Úrnak mindig voltak igaz szívű követői, nők és férfiak, akik áldozattal erősítették meg a szövetséget. Nem tértek le a becsületesség útjáról. Folt nélkül őrizték meg magukat a világtól, és az élet fénye vezette őket, hogy legyőzzék ádáz ellenségüket. Az emberi lények ki akarják-e venni részüket a Sátánnal szembeni harcból? Ha ezt teszik, akkor Sátán biztosan elfut tőlük. Az angyalok, akik megteszik érted mindazt, amire te nem vagy képes, együttműködésedre várnak. Várnak arra, hogy válaszolj Krisztus hívására. Közeledjetek Istenhez és egymáshoz! Akaratoddal állj Isten akarata mellé, óhajoddal, csendes imáddal, a sátáni ténykedésekkel szembeni ellenállásoddal maradj mellette! Amíg az az óhajod, hogy ellenállj az ördögnek, és ezért őszintén így imádkozol: szabadíts meg a kísértéstől, amilyen a napod, olyan lesz az erőd.
A mennyei angyalok munkája az, hogy közel jöjjenek a megfáradthoz, a megkísértetthez, a szenvedőhöz. Hosszan és állhatatosan dolgoznak azért, hogy megmentsék a lelkeket, akikért Krisztus meghalt. Amikor a lelkek nagyra értékelik lehetőségeiket, és értékelik a küldött mennyei segítséget, akkor majd válaszolnak a Szentlélek értük végzett munkájára; s mikor akaratukkal Krisztus akarata mellé állnak, angyalok viszik sietve a jó hírt a menny felé, és jelentik azokat a sikereket, melyeket a lelkeknél elértek, akikhez küldettek, és a mennyei sereg együtt örül velük. (Review and Herald, 1899. július 4.)
Ellen G. White
