„Én a te igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17:14-15)
A kereszténynek elvégzendő kötelességei vannak ezen a világon és Isten felelősségre fogja vonni, hogy hűségesen elvégezte-e azokat. Nem az a kötelessége, hogy kolostor falai közé vonuljon, sem az, hogy kerülje a világiakkal való kapcsolatot. Igaz ugyan, hogy elvei a legszigorúbb vizsgálat alá kerülnek, és fájdalmasan érintik azok a dolgok, amelyeket szemeivel lát és füleivel hall. De miközben hozzászokik a látványhoz és a hangokhoz, nem szabad, hogy ezeket meg is szeresse. A világgal való érintkezésünk közepette hajlamosak vagyunk átvenni a világ lelkületét, felvenni szokásait, ízlését, kívánságait. Nekünk azonban ez a parancs szól: „menjetek ki közülök és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá.” (2Kor 6:17-18)
Sohase hagyjátok, hogy a világ azt mondhassa, hogy a világiak és Krisztus követői egyformák ízlésükben és tevékenységükben; mert Isten válaszvonalat húzott népe és a világ közé. Ez a válaszvonal széles, mély és tisztán látható, nem vegyül el oly mértékben a világgal, hogy ne lehetne megkülönböztetni a két oldalt. „Ismeri az Úr az övéit.” (2Tim 2:19) „Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Mt 7:20)
Csak ha imában vigyázva és az élő hitet gyakorolva járunk, akkor tudjuk magunkat épségében megőrizni a Sátántól jött kísértések között; „mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk”. (1Jn 5:4) Szíveddel mindig a hit nyelvén beszélj: „Jézus azt mondta, hogy elfogad engem, és én elhiszem azt, amit mondott. Én dicsérni akarom őt; dicsőíteni az Ő nevét.” Sátán melléd férkőzik, és azt súgja, hogy semmi örömöd nem lesz ebben.Te így válaszolj: „’a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.’ Isten gyermeke vagyok, mindenem megvan, amiért örvendhetek. Megbízom Jézusban. Isten törvénye a szívemben van; egyetlen lépésem sem fog megcsúszni.” (Signs of the Times, 1884. május 15.)
Ellen G. White
