„Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” (Jel 3:12)
Szokatlan számunkra, hogy Krisztusnak úgy kellett bemutatnia magát Jánosnak, ahogyan bemutatta, és furcsa az is, ahogy a gyülekezeteknek bemutatkozik. De emlékeznünk kell arra, hogy az egyház – bármilyen gyenge és fogyatékos is – Krisztus különleges figyelmének tárgya. Folyamatosan, gyengéd együttérzéssel kíséri figyelemmel az egyházat és Szentlelke által megerősíti azt. Mi, mint egyházának tagjai, engedjük-e neki, hogy benyomást gyakoroljon elménkre és felhasználjon bennünket az Ő dicsőségére?
Figyelünk-e üzeneteire, melyeket az egyháznak küldött? Határozzuk el, hogy azok között leszünk, akik örömmel fogadják Őt eljövetelekor és nem azok között, akik sírnak miatta! (Lásd: Jel 1:7) Szerezzünk üdvbizonyosságot azáltal, hogy engedelmeskedünk az üzeneteknek, melyeket egyházának küld!
Krisztus szavai a vigasztalás üzenete egyházának: „Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait. Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” (Jel 3:10-12)
Küzdjünk hát azért, hogy bebocsátást nyerhessünk Urunk országába! Tanulmányozzuk szorgalmasan az örömhírt, melyet Krisztus úgy mondott el Jánosnak, hogy személyesen elment hozzá Páthmosz szigetére, s melyről így szól a Biblia: „Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniök hamar.” (Jel 1:1) Emlékezzünk mindig arra, hogy „boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van”. (3. vers) (Signs of the Times, 1903. február 4.)
Ellen G. White
