„Vidámítsd meg a te szolgád lelkét, mert hozzád emelem fel, Uram, lelkemet!” (Zsolt. 86:4)
„Amikor az ember a leggyengébb, akkor kísérti Sátán a leghevesebben. Így szeretett volna Isten Fián is diadalmaskodni. Ezzel a módszerrel már sok embert legyőzött. Sátán akkor próbálja megrendíteni Istenbe vetett bizalmunkat, amikor kétely vesz körül minket, amikor a körülmények kétségekkel töltenek el, és nyomor vagy bánat gyötör. Ilyenkor felsorakoztatja előttünk eleséseinket, és Istennel szembeni bizalmatlanságra, szeretetének megkérdőjelezésére sarkall. Azt reméli, hogy elcsüggeszt majd, és így elengedjük Isten kezét.” (Próféták és királyok, 110. l.)
„Nem bölcs dolog, ha állandóan a múlt szomorú emlékeire gondolunk, ha az élet csalódásait és igazságtalanságait idézzük emlékezetünkbe, ha mindaddig beszélünk róluk és panaszkodunk, míg csüggedés nem vesz erőt rajtunk. Az elcsüggedt lelket sötétség borítja be, amely kizárja szívéből Isten világosságát, és mások életútjára is árnyékot vet.” (Jézushoz vezető út, Öröm az Úrban c. fejezetből)
