„Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz!” (Rm. 12:9)
„Az élet ösvényén az a legfontosabb, hogy Isten szüntelenül jelen legyen a gondolatainkban, az ő félelme mindig a szemünk előtt legyen. Egyetlen elhajlás az erkölcsi feddhetetlenségtől, máris tompítja a lelkiismeretet, és utat nyit a következő kísértésnek… A különböző kísértések között, amelyek körülveszik az egyes embert, lehetetlen megtartani a tiszta lelkiismeretet isteni segítség nélkül és anélkül az alapelv nélkül, amely szerint a becsületességet önmagáért szeretjük.” (Signs of the Times, 1884. febr. 4.)
„Élhet valaki őszinte keresztény életet hosszú éveken át, akkor is Sátán támadásainak a célpontja. Még a bölcs és erős Salamon is vereséget szenvedett abban a harcban, amelyet a lelke mélyén lévő bűnökkel és a kívülről támadó kísértésekkel vívott. Kudarca arra tanít, hogy bármilyen értelmi képességei legyenek is az embernek, és bármennyire hűségesen szolgálta is Istent a múltban, soha nem bízhat a saját bölcsességében és feddhetetlenségében. Csak a menny akarata iránti engedelmesség óvja meg az embert a hitehagyástól… Sátán úgy alakítja a körülményeinket, hogy szinte észrevétlenül aláássa lelkünk védőképességét. Minden egyes lépésnél meg kell kérdeznünk: »Ez az Úrnak útja?…« Egyetlen pillanatig sem lehetünk biztonságban; csak akkor, ha Istenre bízzuk magunkat, és életünk Krisztusban rejtőzik. Éberség és imádkozás őrzik meg tisztaságunkat.” (Próféták és királyok, 55–56. l.)
