„Akkor mondta Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél, nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatát, melyet parancsolt néked… Vajon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (I. Sám. 13:13; 15:22)
„Sohasem tudjuk, hogy milyen nagy dolgok forognak kockán a próba idején. Nincs biztonság másban számunkra, egyedül az Isten igéje iránti engedelmességben. Isten a hit és engedelmesség feltétele mellett adta minden ígéretét. Ne bízzuk magunkat a saját érzéseinkre vagy emberek tanácsára, hanem engedelmeskedjünk Isten akaratának. Járjunk egyenesen az ő parancsolatai szerint, minden körülmények között. Az ilyen cselekedetek következményeiért mindenkor felel az Úr…
Azok, akik fiatal korukban az Isten törvényei iránti engedelmességet gyakorolják, később alkalmasak lesznek nagyobb feladatok elvégzésére. Aki viszont évek hosszú során át viszszaél az Isten adta erőkkel, az nem találja többé azt régi frissességében, ha megtérve, meg akarja változtatni útját…
Isten Lelkének és beszédének feddését elvetni igen veszedelmes dolog. Pedig sokan tesznek ma is úgy, mint Saul: addig játszanak a kísértésekkel, míg azután a bűn igazi mibenlétét már nem ismerik fel. Elhitetik magukkal, hogy nem követnek el igazságtalanságot, ha jó szándékból hajolnak el Isten rendelkezésétől.
Addig-addig ellenkeznek a kegyelem Lelkével, amíg annak szavát nem hallják meg többé, s így áldozatul esnek a maguk választotta tévelygésnek.” (Pátriárkák és próféták, Saul elvettetése c. fejezetből)
