„Ki az – mondod –, aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem, csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom. Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek, én kérdezlek, te pedig taníts engem!” (Jób 42:3–4)
„A legértelmesebb emberek sem képesek megérteni az Úr titkait. A Biblia számos kérdést vet fel, amelyre nem tudnak megfelelni még a legnagyobb tudósok sem. Nem is azért veti fel az Írás ezeket a kérdéseket, hogy felelni tudjunk rájuk, hanem hogy felhívja a fi gyelmünket Isten mélységes titkaira, hogy ezek megtanítsanak bennünket bölcsességünk korlátolt voltára, arra, hogy mindennapi környezetünkben sok minden felülmúlja véges értelmünket. Isten bölcsességét, szándékait képtelenek vagyunk kifürkészni… Örökké kutathatunk, örökké tanulhatunk, de azon túl mégis ott marad a végtelenség.” (Bizonyságtételek VIII. kötet, 26. l.)
„A titkok, amelyek meghaladják a kutató elme képességeit és lehetőségeit, tiszteletet és hitet ébresztenek az igazság őszinte keresőjében… Az Úr tervezte így, hogy egyes dolgokat kénytelenek legyünk kizárólag hit által elfogadni. Ha elismerjük ezt, csupán csak azt ismerjük el, hogy a véges elme elégtelen a végtelen felfogására, hogy a korlátolt emberi tudás nem értheti meg teljesen a Mindenható szándékait…
Helyénvaló, ha alaposan tanulmányozzuk a Biblia tanításait és kutatjuk Isten mélységeit, amennyi a Szentírásból feltárul. De »a titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a mi fi ainké« (V. Móz. 29:29).” (Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 349–351. l.)
