„Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat. Hogy kimentse lelküket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket.” (Zsolt. 33:18–19)
„Sátán vadul támad, és csalásai ravaszak, de az Úr szemmel tartja népét. Gyötrelmük súlyos, a kohó tüze már-már megemészti őket. De Jézus tűzben megpróbált aranyként hozza ki őket a lángokból. Földiességük leválik, hogy Krisztus képmása tökéletesen megmutatkozzék bennük. Úgy tűnik, mintha az Úr időnként elfeledkeznék az egyházát fenyegető veszélyekről, és az ellenség okozta sebeikről. De Isten nem felejt.
A világon semmi sem olyan drága neki, mint egyháza… Isten hűséges, imádkozó gyermekei benne rejtik el életüket. Maguk sem tudják, milyen biztonságban vannak. Sátán késztetésére e világ uralkodói életükre törnek. De, ha megnyílna a szemük, mint Elizeus szolgájáé Dótánban, látnák, mint a körülöttük táborozó angyalok féken tartják a sötétség seregeit.” (Próféták és királyok, 366–367. l.)
