Elvetni a csüggedés gondolatát!

    „Avagy elfeledkezett-e könyörülni az Úr? Avagy elzárta-e haragjában az ő irgalmát? És mondtam: Ez az én gyengeségem!… De megemlékezem az esztendőkről, amikor az Úr jobb keze hatalmasan cselekedett.” (Zsolt. 77:10–12)

    
 
„Amikor Dávid az élet nehézségeiről és veszélyeiről gondolkodott (a 77. zsoltár tanúsága szerint), ezek oly fenyegetőnek tűntek, hogy az az érzés kezdte gyötörni, hogy Isten elhagyta őt. Olyan éles fényben látta bűneit, hogy felkiáltott:

    »Avagy mindörökké elvet-e az Úr?…« (8. vers). Amint kesergett és imádkozott, egyre világosabb látást nyert Isten jelleméről és tulajdonságairól. Arra a meggyőződésre jutott, hogy amikor előzőleg annyira kétségbeesett – elsősorban a saját bűnei miatt – csak egyoldalúan látta Isten igazságát és szigorúságát.

    Elvetette tehát magától csüggedt gondolatait és érzéseit, úgy, mint amelyek lelki erőtlensége, tudatlansága és fizikai gyengesége következményei voltak, amelyekkel szégyent hozott Isten nevére. Megújult hittel kiáltotta: »Ez az én gyengeségem csupán! De megemlékezem az esztendőkről, amikor a Magasságos jobbkeze cselekedett!«… Emlékezetébe idézte, hogy Isten mit cselekedett Izráelért… Hitét szilárdan Istenbe vetette, megerősödött és fellbátorodott…Elhatározta, hogy ezentúl nem fog olyan gyorsan emberi ítéletet mondani, nem fog elcsüggedni és nem veti bele magát a reménytelen kétségbeesésbe.

    Lelke bátorságot vett, amint Isten jellemét szemlélte, az ő hosszútűrését, mindent felülmúló nagyságát és kegyelmét, és látta azt, hogy munkáiban és csodáiban senki és semmi sem korlátozhatja őt.” (1896. 4. sz. kézirat)

    Elvetni a csüggedés gondolatát! - 2020. „Avagy elfeledkezett-e könyörülni az Úr? Avagy elzárta-e haragjában az ő irgalmát? És mondtam: Ez az én gyengeségem!… De megemlékezem az esztendőkről, amikor az Úr jobb keze hatalmasan cselekedett.” (Zsolt. 77:10–12)
    Ellen White
    Az Istennel való közösség elősegíti a jó gondolatokat, a nemes törekvéseket, az igazság tiszta megértését és magasztos tervek készítését. Azokat akik ilyen formán lelküket Istenhez kötik, Ő elismeri fiainak és lányainak. Ök, folytonosan, feljebb és feljebb emelkednek, Istent és az örökkévaló dolgodat világosabban látják, addig, amíg Isten őket is a világosság és a bölcsesség csatornájává tudja váltóztatni a világ számára.

    Din aceeași categorie

    Látvány, hanghatások és bűnözés

    „Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám. A csalárd...

    A békességet kiáltók

    „Mert amikor ezt mondják: »Békesség és biztonság«, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési...

    A szemek kívánsága

    „Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal...

    Az előítélet növekedése

    „Ne csodálkozzatok, atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ. Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az...

    Publicate astăzi

    De ce îți este frică?

    nu te teme, căci Eu sînt cu tine; nu te uita cu îngrijorare, căci Eu...

    Cinci talanți

    Când tratăm totul ca pe o obligație și ne achităm de responsabilități numai pentru a bifa o sarcină rezolvată, nu vom avea nicidecum bucuria ca alții să creadă mai mult în noi; ceilalți au nevoie să le dăm șansa de a vedea potențialul nostru și trebuie să aibă din partea noastră măcar un semn că ar merita să riște și să lase mai multă valoare în mâinile noastre. Dacă ceilalți nu au curajul să creadă mai mult în noi, înseamnă că nu am făcut ce era nevoie pentru ca ei să își poată asuma riscul respectiv. „Ai fost credincios în puține lucruri, te voi pune peste multe lucruri!”

    Crede și nu te îndoi niciodată!

    Câteva săptămâni mai târziu, El a trimis un cec pe care nu îl așteptam. Dumnezeu Își ține făgăduințele, însă noi suntem „puțin credincioși”!

    Beneficiul încercării

    Dacă ai de-a face cu greutăți în viață, gândește-te la aceste texte și subscrie la ideea că nici încercarea, nici îngrijorarea, nici persecuția, nici foamea, nici lipsa hainelor, niciun pericol și nici sabia nu te va putea despărți de dragostea lui Dumnezeu (Romani 8:35-39).

    „Mă rog pentru tine!”

    Binecuvântează, Doamne, studenții adventiști și organizația AMiCUS! PROVOCARE: „Adoptă” un student! Fă-l, prin tot ce poți, să știe și să simtă că îi ești disponibil!