„…Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (II. Tim. 3:17)
„Isten csak azokat fogadja el, akik magasra tűzik a célt… Ne próbáljuk a mércét öröklött vagy szerzett rossz hajlamainkhoz igazítani! Értsük meg, hogy a jellem tökéletlensége bűn! Isten minden szép és tökéletes jellemvonást harmonikusan és hiánytalanul önmagában hordoz, és mindazokat, akik elfogadják Krisztust, mint személyes megváltójukat, felruházza ugyanezekkel a kiváltságokkal, – saját jellemvonásaival. Mindazoknak, akik Isten munkatársai kívánnak lenni, igyekezniük kell, hogy minden fi zikai és szellemi képességüket tökéletesítsék. Az igazi nevelés a fi zikai, szellemi és erkölcsi képességek felkészítése Isten szolgálatára. Ez az a nevelés, amely az örök életre szól… Krisztus soha nem mondta, hogy a jellem tökéletesítése könnyű feladat. Nemes, kiegyensúlyozott jellemet nem lehet örökölni. Nem jutunk hozzá véletlenül, hanem Krisztus érdemei és ereje által, valamint személyes erőfeszítéssel. Isten ad szellemi és lelki képességeket, a jellemünket pedig mi alakítjuk ki az énünkkel folytatott kemény, szívós küzdelem árán. Szigorúan meg kell szabadulnunk minden egyes kedvezőtlen jellemvonásunktól. Senki se mondja, hogy nem tudja jellemhibáit orvosolni! Ha erre a megállapításra jutsz, biztosan elveszíted az örök életet… Ha nem akarsz, akkor nem is tudsz győzni. Az igazi nehézség megszenteletlen, bűnnel fertőzött szívünkben rejlik, abban, hogy nem engedjük Isten irányítását érvényesülni.”(Krisztus példázatai, A talentumok c. fejezetből)
