„Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék, hanem igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfi ai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna. De egyet cselekszem, azokat, amelyek a hátam mögött vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem előre, Isten Jézus Krisztusban való és onnét felülről való elhívásának jutalmára.” (Fil. 3:12–14)
„Az életszentség nem egy pillanat, egy óra, vagy egy nap, hanem egy egész élet munkája. Nem a boldog elragadtatás érzése által érjük el, hanem annak eredményeként, hogy állandóan meghalunk a bűnnek és élünk Krisztusnak. Gyenge, időnkénti erőfeszítésekkel nem lehet igazságtalanságokat jóvátenni, nem lehet a jellem átalakulását munkálni. Hosszas, kitartó erőfeszítés, szigorú önfegyelem és kemény küzdelem árán érhetjük el a győzelmet. Sohasem tudhatjuk, milyen harc vár ránk holnap. Ameddig Sátán uralkodik, énünket meg kell aláznunk, fojtogató bűneinket le kell győznünk. Amíg életünk tart, nincs megállás, nincs olyan magaslat, amelyre feljutva, elmondhatnánk: Célhoz értem. Az életszentség életfogytig tartó engedelmesség gyümölcse.” (Az apostolok története, Átalakult élet c. fejezetből)
