„Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban, ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?” Jer. 12:5)
„A nyomorúság és félelem előttünk álló időszaka olyan hitet igényel, amely elviseli a fáradságot, a késedelmet és az éhséget. Olyan hitet, amely a legszigorúbb próbák alatt sem gyengül. Mindenkinek ad Isten kegyelmi időt, hogy erre az időszakra felkészülhessen… Akik nem akarják önmagukat megtagadni, akik nem tusakodnak Istennel, hogy áldásáért hosszan és komolyan imádkozzanak, azok nem is nyerhetik el. Küzdeni Istennel, milyen kevesen tudnak! Nem is értik, hogy mit jelent.
Milyen kevesen sóvárogták Isten közelségét, lelkük minden erejét a végsőkig megfeszítve! Midőn a könyörgő lelkén a csüggedés olyan hullámai sepernek végig, amelyet emberi nyelv ki sem fejezhet, milyen kevesen kapaszkodnak rendíthetetlen hittel Isten ígéretébe!… Ha megengedjük, hogy gondolatainkat világi érdekeink lekössék, lehet, hogy az Úr majd azzal ad időt nekünk, hogy elvonja bálványainkat, az aranyat, a házakat vagy a termékeny földet.” (A nagy küzdelem, A szentek szentjében és A nyomorúságos idő c. fejezetekből)
