„Ímé az Úrnak öröksége, a fi ak, az anyaméh gyümölcse: jutalom.” (Zsolt. 127:3)
„Tartsátok kötelességeteknek, hogy türelemmel, gonddal és komoly, buzgó imával úgy alakítsátok gyermekeitek jellemét, hogy áldássá legyenek az otthonban, a gyülekezetben és a társadalomban.
Ha elhanyagoljátok ezt a kötelességet… gyermekeitek erkölcsi torzszülöttként nőnek fel… Ha megtűritek gyermekeitekben a helytelenségeket, bezárjátok előttük Isten városának kapuit. Szülők, akik vallják, hogy szeretik Istent, nem teljesítik akaratát. Nem fékezik meg, nem irányítják helyesen gyermekeiket és ezrek nőnek fel nyomorék jellemmel, laza erkölccsel, hiányos neveléssel… Magukra hagyják őket, hogy tegyenek, amit akarnak, ösztöneikkel, idejükkel, szellemi erejükkel. A szülőket terheli a felelősség, hogy az elhanyagolt képességek elvesznek Isten ügye számára… Világosság ragyogott és ragyog elő Isten szavából és Lelkének bizonyságtételeiből, ezért tanuljuk meg kötelességünket…” (Bizonyságtételek V. kötet, 324–326. l.)
