„Amely pedig a köves helyre esett, ez az, aki hallja az igét, és mindjárt örömmel fogadja, de nincs gyökere benne…” (Mt. 13:20–21) „Ezt mondja az Úr: Szántsatok magatoknak új ugart!…” (Jer. 4:3)
„A jóra való törekvések és vágyak vékony rétege alatt fellelhető az emberi szív önzése. A köves talajjal jelképezett emberek még nem győzték le önszeretetüket. Még nem ébredtek tudatára a bűn rettenetes pusztításának és szívüket nem alázták meg bűneik tudatában… Látszólag megtértek, de vallásosságuk csak felületes… Nincs gyökerük, mert nincsenek kapcsolatban Krisztussal…
Sokan állítják, hogy Istent szolgálják, de tapasztalatból nem ismerik őt. Kívánságuk ugyan, hogy Istennek szolgáljanak, de ez inkább csak saját személyes vonzalmukon, semmint a Szentlélek meggyőző erején alapszik. Életmódjukat nem hozzák összhangba Isten törvényével. Vallják, hogy Krisztus az ő Megváltójuk, de nem hiszik, hogy erőt adhat bűneik leküzdéséhez…
Törekszenek életmódjuk megreformálására, de a testet, az »ént« nem feszítik keresztre. Nem adják át magukat teljesen Krisztusnak, hogy isteni erőt kérve cselekedjék az ő akaratát… Éppen a félszívvel végzett keresztény szolgálat okozza, hogy egyesek terveik kivitelében elgyengülnek s szándékaikban állhatatlanok. Az a törekvés, hogy egy időben önmagunknak és Krisztusnak is szolgáljunk, olyan köves talajú hallgatókká tesz bennünket, akik a kísértések órájában nem tudnak megállni.” (Krisztus példázatai, A magvető kiment vetni c. fejezetből)
