„Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik hisznek őbenne az örök életre.” (I. Tim. 1:15–16)
„Emberek, akik Isten közvetlen közelében éltek, akik inkább feláldozták volna az életüket, semmint tudatos bűnt kövessenek el, emberek, akiket Isten mennyei világossággal és erővel tüntetett ki, valamennyien beismerték természetük bűnös voltát. Nem bíztak a testben, nem állították, hogy igazak, szentek, hanem egyedül Krisztus érdemeire, igazságosságára támaszkodtak.
Így tesz mindenki, aki Krisztust szemléli. Minél közelebb kerülünk Jézushoz, minél jobban felismerjük jellemének tisztaságát, annál világosabban látjuk, hogy milyen undorító a bűn, és annál kevésbé hajlunk önmagunk magasztalására. Lelkünk állandóan Isten után vágyódik.
Komolyan és őszintén beismerjük bűneinket, és szívből megalázkodunk előtte. Keresztény tapasztalatunk minden további lépésénél mélyül a bűnbánatunk. Tudni fogjuk, hogy alkalmasságunk egyedül Krisztusban rejlik, és valljuk az apostollal együtt: »Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó«. »Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében…« (Rm. 7:18; Gal. 6:14).” (Az apostolok története, Átalakult élet c. fejezetből)
