„Legyetek feddhetetlenek és tiszták, Isten szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, akik között fényletek, mint csillagok e világon. Életnek beszédét tartva elébük…” (Fil. 2:15–16)
„Az igazak mindvégig érintkezni fognak a nem hívőkkel mindennapi kötelességeik végzése közben… Isten gyermekeinek »annak dicsőségét kell hirdetniük, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívta el őket«. A szívükben izzó menynyei szeretet és a krisztusi összhang megnyilvánulása életükben, mintha csak bepillantást engedne a nem hívőknek a mennybe. Hasonló… hasonlóra vágyik. Akik az áldásnak ugyanabból a forrásából isznak, közelebb kerülnek egymáshoz. A hívők szívében élő igazság áldott és boldog hasonuláshoz vezet. Így talál meghallgatást Krisztus imája, hogy tanítványai egyek legyenek, ahogy ő is egy az Atyával. Erre az egységre vágyakozik minden igazán megtért szív. Minden őszinte, buzgó kereső részesévé válik az isteni természetnek.
Lelke megtelik forró vággyal, hogy megismerje a szeretet teljességét, amely minden ismeretet fölülmúl. Ahogy az isteni életben fejlődik, egyre inkább felfogja Isten szavának emelkedett igazságait, míg csak a szemlélés által át nem alakul és vissza nem tükrözi Megváltója képmását.” (Válogatott bizonyságtételek II. kötet 3, 10. l.)
