„Mivel te megtartottad az én béketűrésre (állhatatosságra) intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön és megpróbálja a föld lakosait.” (Jel. 3:10)
„Osztályrészünk a kereszt és az alázat. Vállaljuk-e? Senki se ringassa magát abban a hitben, hogy az utolsó nagy megpróbáltatások idején egy csapásra önfeláldozó, hősies lelkület fejlődhet ki benne, csak azért, mert szükségessé vált. Szó sincs erről. Ennek a lelkületnek mindennapi életünk részévé kell lennie. Lelkészeknek és egyháztagoknak a kegyelem átalakító erejére van szükségük, mielőtt megállhatnák helyüket az Úr napján. A világ rohamosan közeledik a bűnnek és emberi lealjasodásnak ahhoz a fokához, amely Isten beavatkozását teszi szükségessé. Isten népét rövidesen súlyos megpróbáltatások érik. Ideje, hogy elvhűnek bizonyuljon.
Mikor Krisztus vallását a leginkább lebecsülik, mikor törvényét a legjobban lenézik, lelkesedésünknek akkor kell a legforróbbnak, bátorságunknak és szilárdságunknak pedig a legtántoríthatatlanabbnak lennie. Álljunk az igazság oldalára, mikor a többség elhagy minket, harcoljuk az Úr harcát, amikor kevés a harcos! Ez a próbatételünk. Izzó lelkesedést kell merítenünk mások hidegségéből, bátorságot mások gyávaságából és hűséget az árulásukból. Most kell szorosan összekapcsolódnunk Istennel, hogy elrejthessen, amikor ki fogja tölteni haragjának hevét az emberek fi aira. Eltávolodtunk a régi tájékozódási pontoktól. Térjünk most vissza azokhoz! Ha az Úr az Isten, kövessük őt, ha pedig a Baál, szolgáljunk neki! Kinek az oldalára állsz?” (Válogatott bizonyságtételek II. kötet 20, 26. l.)
