„Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (I. Jn. 1:9)
„Hibákat követhetünk el és megszomoríthatjuk az ő Lelkét, de ha megbánjuk bűneinket, és töredelmes szívvel fordulunk hozzá, akkor ő nem utasít el bennünket magától. Régóta kívántuk és igyekeztünk elnyerni a megígért áldásokat, de nem nyerhettük el, mert az a gondolat élt bennünk, hogy majd kiérdemeljük őket. Nem fordítottuk el tekintetünket önmagunkról, nem hittük, hogy Jézus a mi élő Megváltónk. Semmi esetre sem szabad azt képzelnünk, hogy érdemeink és kegyességünk mentenek meg minket. Üdvösségünk egyedüli reménye Krisztus kegyelme.” (Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 93. l.)
„Ne adjátok fel kétségbeesetten a küzdelmet, ha bűneitek nagyságát és valódi állapototokat felismeritek. Krisztus azért jött erre a világra, hogy megmentse a bűnösöket. Nem mi engeszteljük ki Istent, hanem – ó milyen csodálatos szeretet – Isten volt az, aki »Krisztusban megbékéltette magával a világot « (II. Kor. 5:19)… Ha Sátán azt súgja is nektek, hogy igen bűnösök vagytok, tekintsetek Megváltótokra és beszéljetek érdemeiről! Segítséget egyedül csak nála, az ő világosságában lelhettek.” (Jézushoz vezető út, Bűnbánat c. fejezetből)
