„…Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében!” (II. Pt. 3:18)
„Keresztény életünknek erősödnie, növekednie kell. A Szentírásban elénk tárt magasztos mértéket el lehet és el is kell érni, ha Isten gyermekei akarunk lenni. Nem topoghatunk egy helyben. Vagy előrehaladunk, vagy visszaesünk. Sokan, bár értelmes igazságismeretre tettek szert, és talpraesetten tudják érvekkel védelmezni, nem tesznek bizonyságot a keresztény élet friss tapasztalatairól. Ehelyett azt vesszük észre, hogy ugyanaz a régi gépiesség, ugyanazok a kifejezések uralkodnak imáikban és buzdításaikban. Imájukból hiányzik az új hang, nem fejeznek ki nagyobb ismeretet Isten dolgaiban, sem buzgóbb, élőbb hitet.
Ezek nem fejlődő keresztények. Nézeteik és terveik korlátok közé szorultak, gondolkodásuk nem tágult, nem gyarapodtak a keresztény ismeretek kincseiben. Nem tanulták meg Isten szemével nézni az embereket és a dolgokat. Borzalmas ez a lelki sivárság, amely most uralkodik. Sokan külsőséges keresztény életet élnek és azt állítják, hogy bocsánatot nyertek bűneikre, mégis annyira szűkölködnek Krisztus ismeretében, mint a bűnösök. Ha Isten szeretete a lélek élő elve, akkor eltűnnek a szűk látókörű, korlátolt nézetek. Szeretet, de ugyanakkor
elvhűség itatják át a feddéseket, és szembeszökővé válik a törekvő munkára, a terhek viselésére és a felelősségek vállalására való hajlandóság.” (Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 100, 102. l.)
