„Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!” (Ésa. 41:14)
„Az a gyülekezet, amely a kötelességét teljesíti, nem pusztulhat el… A menny csillagait Isten kormányozza. Ő adja fényüket, ő irányítja útjukat. Igaz ez Isten szolgáira is. Csupán eszközök az ő kezében, minden jótettüket az ő ereje műveli. Erősségük az Üdvözítő. Ha feltekintenek rá, miként ő is feltekintett Atyjára, képesek lesznek az ő munkáját végezni…
A világ millióihoz arányítva Isten gyermekei mindenkor csak kicsiny nyáj. De ha helytállnak az igazságért, ahogy azt az Úr szent Igéjében kinyilatkoztatta, akkor Isten lesz a mentsváruk.
A Mindenható széles pajzsa alatt meghúzódhatnak. Isten mindenkor a többség! És ha majd, az utolsó trombitaszó áthatol a halottak börtönén, az igazak pedig ujjongva, győztesen jönnek elő, akkor Isten gyermekei Istennel, Krisztussal, az angyalokkal és minden idők állhatatos, hűséges híveivel egyesülve, bizonnyal a többség lesznek (I. Kor. 15:52).
Krisztus őszinte tanítványai követik Őt… Mint Krisztus szenvedéseinek részesei, hivatottak, hogy az ő dicsőségében is osztozzanak vele. Szent látomásban látta a próféta Isten maradék gyülekezetének végső győzelmét: »És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve és azokat, akik diadalmasok…
Kezükben voltak Isten hárfái és énekelték: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten: igazságosak és igazak a te útjaid, ó szentek Királya!« (Jel. 15:2–3).” (Az apostolok története, Jelenések könyve c. fejezetből)
