„Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség.” (Mt. 6:13)
„Az Úr imájának utolsó mondata, csak úgy, mint az első, újból a mi mennyei Atyánkra mutat, akinek hatalma mindent felölel és akinek neve a legdicsőbb. Az Üdvözítő nem olyannak látta a tanítványokra váró jövőt, mint ahogy ők elképzelték, vagyis a világi gazdagság és dicsőség napsugaraiban, hanem úgy, ahogy az a valóságban bekövetkezett, azaz az emberi gyűlölet és az ördögi támadások sötétségében. Előre látta, hogy… tanítványai állandó veszedelemben élnek majd… Krisztus követői azonban ne féljenek attól, hogy reményük hiábavaló volt, vagy hogy Isten megfeledkezett a földről, mert a hatalom és a dicsőség mégis az Úré, akinek tervei feltartóztathatatlanul haladnak a megvalósulás felé. A tanítványokat ez az ima arra tanítja, hogy a Gonosz hatalmán túl az ő Urukra, Istenükre tekintsenek. Őreá, akinek az országa és az uralma mindenek felett áll, aki Atyjuk örök időkön át. Nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk, olyan válság van előttünk, amilyet a világ még nem látott. De becses az az ígéret, hogy Isten országa mindenek felett uralkodni fog…
A mennyei Fenség felügyelete alatt áll mind az egyes nemzetek, mind pedig gyülekezetének sorsa… A Mindenható, a Seregek Ura a kérubok között trónol ma is és megvédi gyermekeit a nemzetek minden viszálya és lázongása közepette.
Az egek Ura, a mi Megváltónk. Ő mérlegel minden próbát, és őrködik, mint ötvös az izzó érc fölött. Még ha királyok erődítményei pusztulnának is el, népe biztonságban lesz az Ő karjaiban.” (Gondolatok a Hegyi beszédről, Miatyánk c. fejezetből)
