„És nem tanultam a bölcsességet, hogy a Szentnek ismeretét tudnám… Ne tégy az ő beszédéhez, hogy meg ne feddjen téged és hazug ne légy.” (Péld. 30:3, 6)
„A Biblia nehezen érthető részei nem vetnek árnyékot Isten bölcsességére. Nem okozzák azok vesztét, akik úgy érzik, e nehézségek miatt nem menekülnek meg. Ha nem lennének titkok a Bibliában, ezek az emberek akkor is találnának okot a kételkedésre, még a legvilágosabb kijelentésekben is, mert nincs lelki világosságuk. Akik azt képzelik, hogy olyan magasrendű értelemmel vannak felruházva, hogy teljesen meg tudják magyarázni Isten útjait, azok egyenlővé akarják tenni az emberi bölcsességet az isteni bölcsességgel.
Sokan olvassák a Bibliát, de semmi hasznuk sincs belőle. Sőt sok esetben kifejezetten a kárukra olvassák. Ha tiszteletlenül és ima nélkül nyitjuk ki Isten könyvét, akkor kétely felhőzi be értelmünket és felfogásunkat. Az ellenség veszi át az irányítást gondolataink felett, és helytelen értelmezéseket sugall. Csak azok remélhetik a Lélek újabb, további felvilágosítását, akik követik a már elnyert fényt. Jézus világosan kijelentette: »Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-e, vagy én magamtól szólok« (Jn. 7:17).
Istennek az a szándéka, hogy az igazság már ebben az életben is mindinkább kitáruljon hívő népe előtt. Ezt a tudást csak egyetlen úton szerezhetjük meg: Ha Isten szavát annak a Léleknek a megvilágosításával tanulmányozzuk, aki azt ihlette. »Mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.« (I. Kor. 2:10)
Akik tisztelettel veszik kézbe a Szentírást, és azért kívánnak tanulni belőle, hogy meg is cselekedjék akaratát, azok előtt minden igazság megnyilatkozik. Akik ezzel a lelkülettel fordulnak a Bibliához, a próféták és apostolok társaságában találják magukat. Lelkük Krisztushoz hasonul, és vágyakoznak arra, hogy eggyé válhassanak vele.” (Bizonyságtételek V. kötet, 698, 702. l.)
