„A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma!” (Mt. 6:11) „Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele!” (I. Tim. 6:8)
„Sohasem élvezte úgy ember az elferdült ízlés kielégítésére készített pompás lakomát, mint ahogy az emberek örültek a szerény tápláléknak, amelyet Jézus Krisztus az emberi településektől távol nyújtott nekik a sokezres tömeg csodálatos megvendégelésénél.* Ha az emberek ma egyszerű szokásokhoz tartanák magukat, ha összhangban élnének a természet törvényeivel, mint Ádám és Éva kezdetben, akkor tökéletesen lehetne gondoskodni az emberiség szükségleteiről.
Kevesebb volna a fölösleges kívánság, és több lehetőség lenne Isten útjain munkálkodni. Az önzés, a természetellenes szenvedély azonban bűnt és nyomorúságot hozott a világra, egyrészt a bőséget, másrészt a nélkülözést. Jézus nem fényűző vágyak kielégítésével akarta magához vonzani az embereket. A hoszszú, fárasztó nap után a kimerült, éhes tömegnek az egyszerű eledel nemcsak az erejét biztosította, hanem szívélyes tanítást is nyújtott. A Megváltó nem ígérte oda követőinek a világ anyagi bőségét. Eledelük lehet egyszerű, még hiányos is, sorsuk szegénységbe taszíthatja őket, de szükségletüket mindenkor kielégíti. És megígérte azt, ami a földi javaknál sokkal többet ér: szüntelen, vigasztaló jelenlétét.” (Jézus élete, „Adjatok nékik ti enni! c. fejezetből)
