„Vessetek magatoknak igazságra: arassatok kegyelem szerint!” (Hós. 10:12)
„Krisztus a magvetőről szóló példázatában a magvetés különböző eredményein keresztül szemlélteti az evangélium munkáját az emberekben, akiket a talaj jelképez. A magvető és a mag mindegyik esetben ugyanaz. Krisztus e példákkal azt tanítja, hogy ha Isten Igéje nem ér el eredményt a szívünkben és az életünkben, annak az okát önmagunkban kell keresnünk. Az eredmény nem független az akaratunktól. Az igaz, hogy nem tudjuk önmagunkat megváltoztatni, de tudunk dönteni, hogy mivé akarunk válni. Nem kell megmaradnunk útszéli vagy köves talajú, sem pedig tövisekkel körülvett hallgatóknak.
Isten Lelke állandóan azon munkálkodik, hogy megtörje bennünk annak az elvakító varázslatnak az erejét, amely akadályozza a maradandó kincsek utáni vágy felébredését. Az ember azért válik közömbössé Isten szavával szemben, mert ellenáll a Szentléleknek. Az ember maga felelős szíve keménységéért, ami miatt a jó mag nem ver gyökeret, és gonoszsága növekedéséért, amely meggátolja a jó mag kifejlődését.
Szívünk kertjét művelnünk kell. Mélységes bűnbánatnak kell felszántania a talajt. A mérgező, sátáni hajtásokat ki kell irtani. Azt a talajt, amelyet egyszer már belepett a tövis, csak szorgalmas munka árán lehet termővé tenni. Az emberi szív bűnös hajlamait is csak buzgó igyekezettel, Jézus nevében és erejével lehet leküzdeni.” (Krisztus példázatai, A magvető kiment vetni c. fejezetből)
