„Amelyik… a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.” (Lk. 8:15)
„A példázatban említett »tiszta és jó szív« nem bűntelen szív, mert az evangélium az elveszetteknek szól… A jó szív: hívő szív, amely hisz Isten szavában… A jó talajhoz hasonlított hallgató nem úgy fogadja az igét, »mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (amint valósággal az is)« (I. Thessz. 2:13). Az őszinte tanítvány a Szentírást Isten hozzá intézett beszédének tekinti… Ilyen hallgatók voltak Kornélius és barátai, akik ezt mondták Péter apostolnak: »Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, amiket Isten néked parancsolt…« (Ap. csel. 10:33).
A jó talajhoz hasonlított emberek, miután hallották az igét, megtartják azt, és »gyümölcsöt teremnek…«. A szívükbe fogadott Ige megmutatkozik jó cselekedeteikben. Hatása látható lesz krisztusi jellemükben és életükben… Isten igéje gyakran összeütközik az ember öröklött és melengetett jellemvonásaival, szokásaival. A jó talajjal jelképezett ember azonban tetteit és életét Isten igéjéhez igazítja… Veszteségek, üldözés vagy akár a halál árán is követi az igazságot. A nehézségtől és próbáktól senki sem mentes, aki elfogadja Isten hívását. Az igaz keresztény azonban nem veszíti el bizalmát, amikor megpróbáltatás éri… Lelki életünk erősödik a küzdelemben. Az elviselt próbák szilárd jellemet és lelki értékeket alakítanak ki bennünk. A hit, a szelídség és szeretet tökéletes gyümölcse viharfelhők és sötétség közepette érik a legjobban.” (Krisztus példázatai, A magvető kiment vetni c. fejezetéből)
