„Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Urat… Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai!… Dicsérjék ők az Úrnak nevét, mert parancsolt és előállottak ők. Örök időre állította fel őket; törvényt szabott és nem tér el attól… Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, amelyek az ő rendelését cselekszik… Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre kihat!” (Zsolt. 148:1, 3, 5–6, 8, 13)
„Az anyagi világot Isten igazgatja. A természet engedelmeskedik a természet törvényeinek. Minden a Teremtő akaratát hirdeti és cselekszi. A felhőt és napsugarat, a harmatot és esőt, a szelet és vihart mind Isten igazgatja, és mind híven engedelmeskednek az ő parancsának. A szárba szökkenő mag Isten törvényének engedelmeskedve repeszti szét a talajt, »először füvet, azután kalászt« teremve, majd »teljes búzát a kalászban « (Mk. 4:28).
Az Úr bontja ki kellő időben, mert nem áll ellent munkájának. Csak az értelemmel és a beszéd képességével felruházott ember, akit Isten a maga képére teremtett, engedetlen és érzéketlen akaratával szemben.” (Krisztus példázatai, A magvetés egyéb tanulságai c. fejezetből)
