„Jézus… ezt mondta a gutaütöttnek: Fiam, megbocsátattak néked a te bűneid… Az pedig azonnal felkelt…” (Mk. 2:5, 12)
„A gutaütött teljesen elveszítette a reményt a gyógyulásra. Betegsége bűnös életének következménye volt, így szenvedését még a lelkiismeret-furdalás is súlyosbította… Kétségbeesés lett úrrá rajta. Ekkor hallott Jézus csodálatos munkálkodásáról… Attól félt, hogy a tiszta Orvos nem tűrheti meg őt a színe előtt. De nem is annyira a testi gyógyulásra vágyakozott, mint inkább a bűn terhétől való szabadulásra. Ha megláthatná Jézust, és megbizonyosodhatna a menny megbocsátásáról és békéjéről, megelégednék akár az élettel, akár a halállal, Isten akarata szerint… A Megváltó szavai zeneként hatoltak a szenvedő fülébe: »Ember, megbocsátattak néked a te bűneid« (Lk. 5:20). A kétségbeesés terhe legördült a beteg lelkéről, a megbocsátás békéje nyugodott meg rajta és áradt szét az arcán.
Eltűnt a testi fájdalom, egész lénye átváltozott… A gutaütött lelki-testi gyógyulásra lelt Krisztusban. A lelki gyógyulást fi – zikai felépülés követte. Nem szabad megfeledkezni erről a tanulságról. Ma is ezrek szenvednek testi betegségekben, akik a gutaütötthöz hasonlóan, vágyakoznak az üzenetre: »megbocsátattak néked a te bűneid« (Mk. 2:9). A bűn terhe, nyugtalan és kielégítetlen vágyaik képezik betegségük alapját. Nem találhatnak megnyugvást, míg el nem jönnek a lélek gyógyítójához. Az a béke, amelyet egyedül ő nyújthat, megeleveníti a lelket és egészséget ad a testnek…” (Jézus élete, Megtisztíthatsz engem c. fejezetből)
