„Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!… Áldott az a férfi , aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr…” (Jer. 17:5–7)
„A zsidó vezetők* látták, hogy a samaritánusok nem őszinték, és tudták, hogy az a segítség, amit ezekkel az emberekkel kötött szövetség útján kaphatnak, nem mérhető össze azzal az áldással, amelyre akkor számíthatnak, ha követik az Úr világos parancsait… Nem voltak hajlandók szövetségre lépni azokkal, akik jól ismerték ugyan Isten törvényének kívánalmait, de nem teljesítették őket.
Ezsdrás és társai is elhatározták, hogy félik az Urat és engedelmeskednek neki, bizalmukat pedig teljesen belé vetik… Tudták, hogy nem az számít, hogy sokan vannak-e vagy kevesen, mert az eredményesség kizárólag Istentől való. Ezsdrás vállalta azt a kockázatot, hogy ügyét Istenre bízza. Jól tudta, hogy ha kudarcot vallanának fontos vállalkozásukban, akkor annak csak egy dolog lehet az oka: nem teljesítették Isten erkölcsi kívánalmait, és ezért nem segíthette meg őket.” (Próféták és királyok, 352–353. l.)
„A Szentírás bőséges bizonyságot tár elénk arról, hogy biztonságosabb az Úrra támaszkodni és elveszíteni a világ kegyét és barátságát, mint a világ támogatásán csüngni és elfeledkezni az Istentől való függőségünkről.” (Review and Herald, 1884. jan. 8.)
* Zorobábel, Józsua és a többiek a babiloni fogságból való első hazatérés idején.
