„De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek.” (I. Pt. 3:14)
„Jézus a békesség kedvéért sohasem alkudott meg. Szíve túláradt az emberek iránti szeretettől, de a bűnt sohasem nézte el. Sokkal igazabb barátja volt az emberiségnek annál, semhogy hallgatott volna, ha olyan úton jártak, amely a kárhozatba vezetett… Az evangélium szolgáira is hasonló munka vár. Óvakodniuk kell attól, hogy az igazságot háttérbe szorítsák a békesség kedvéért. Törekedjenek ugyan a békességre, de tudniuk kell, hogy megalkuvással, elvek feladásával igazi béke sohasem biztosítható. Másrészt viszont senki sem maradhat hű az elveihez, és meggyőződéséhez anélkül, hogy ellenkezést ne keltsen… Aki Istenhez hű, annak nem kell félnie az emberektől és Sátán hatalmától. Krisztusban biztos az örök élet. Egyedül csak attól kell félnie, hogy el ne távolodjék az igazságtól, hogy el ne árulja azt a bizalmat, amellyel Isten megtisztelte, és vissza ne éljen vele.” (Jézus élete, Az első evangélisták c. fejezetből)
„Az őszinte szeretet tisztább annál, semhogy egyetlen rejtegetett bűnt is elfedezne. Egyrészt szeretnünk kell azokat a lelkeket, akikért Krisztus az életét adta, másrészt azonban nem szabad megalkudnunk a gonosszal. Bár keresztény udvariasságot kell tanúsítanunk, mindemellett kötelesek vagyunk határozottan fellépni a bűnnel és a bűnössel szemben. Ez nagyon is összeegyeztethető az igazi szeretettel.” (Az apostolok története, Hű tanúbizonyság c. fejezetből)
