„Taníts meg, Uram, a te rendeléseid útjára, hogy megőrizzem azokat mindvégig. Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és hogy megtartsam azt teljes szívemből!” (Zsolt. 119:33–34) „Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé.” (Ésa. 42:21)
„Korunkban – amikor Sátán oly sokféleképpen igyekszik elvakítani az embereket Isten örvényének érvényességével szemben – szükség van igazi reformátorokra, akik a nagy Törvényadóra irányítják a fi gyelmet. A ma annyira elterjedt igazságtalanság nagymértékben annak a következménye, hogy nem tanulmányozzák a Szentírást, és nem engedelmeskednek tanításainak… Az az elmélet, hogy az ember felszabadult a mennyei előírások iránti engedelmesség alól, gyengíti az erkölcsi felelősséget és megnyitja a gonoszság zsilipjeit… A vallási elvek és tantételek egész rendszere, amelynek a társadalmi élet alapját kellene képeznie, omladozó építménynek tűnik… Az Úr törvényét nem lehet gyengíteni vagy erősíteni. Mindenkor »szent, igaz és jó« (Rm. 7:12).
Az emberi törvények és Isten parancsolatai között lesz majd az igazság és tévelygés közötti küzdelem utolsó, nagy összecsapása… A keresztényeknek fel kell készülniük arra, ami nemsokára meglepetésszerűen szakad a világra… Ha az Ótestamentum hívői nagyszerű bizonyságot tettek állhatatosságukról és hűségükről, vajon azok, akikre a századok megsokszorozódott fénye sugárzik, ne tegyenek-e még hangsúlyosabb bizonyságot az igazság erejéről?… Vajon mi a régi reformátorok hűségével teszünk-e eleget megbízatásunknak?” (Próféták és királyok, 386, 389. l.)
