„Ó Isten, milyen drága a te kegyelmességed, az embernek fi ai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.” (Zsolt. 36:8) „Légy sziklaváram, ahova menekülhessek szüntelen, rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.” (Zsolt. 71:3)
„A nehéz időben mondott nehémiási ima (Neh. 2:4) menedék, ahová a hívő ember menekülhet, amikor más lehetőség nincs az imádkozásra. Az élet útvesztőiben küldhetünk egyegy fohászt mennyei eligazításért. Amikor hirtelen veszélybe jutunk, segítségért kiálthatunk Hozzá, aki megígérte, hogy megsegíti hűséges, hívő gyermekeit, amikor csak hívják őt. (Próféták és királyok, 392. l.)
„Nincs idő és nincs hely, amely alkalmatlan lenne az Istenhez való fohászkodásra. Semmi sem gátolhat bennünket, hogy szívünket bensőséges imában Istenhez emeljük. Az utca zajában, a mindennapi üzleti ügyek intézése közben is fohászkodhatunk és kérhetjük Isten vezetését, miként Nehémiás is tette, midőn kérését Artaxerxes király elé tárta. Az Istennel való belső közösséget mindenütt ápolhatjuk… Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat s mindazt, ami nyomaszt és kínoz, Isten elé. Terheitekkel soha ki nem fáraszthatjátok őt. Ő, aki a hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt… Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensőséges a viszony, mintha kívüle más lélek nem is léteznék, akiért szeretett Fiának életét áldozta.” (Jézushoz vezető út, 98, 101. l.)
