„Mindezek el akartak rettenteni minket: Leveszik kezüket a munkáról, és az félbemarad! Azért hát, ó, Uram, erősítsd meg az én kezeimet.” (Neh. 6:9)
„Amikor a samaritánusok összeesküvést szőttek Nehémiás és munkája ellen, egyes zsidó vezetők, kedvüket veszítve, a vállalkozással járó nehézségek felnagyításával próbálták Nehémiást megtörni. »Fogytán van ereje a teherhordónak – mondták –, a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk építeni a kőfalakat.« A zsidók, akik nem vettek részt a munkában, összegyűjtötték ellenségeik rágalmait, majd a munkakedv letörésére használták fel azokat…
Olyan támadásokkal, amelyek Nehémiás korában érték az építőket, találkoznak majd azok is, akik ma szolgálnak Istennek. Nemcsak a nyílt ellenség haragja és kegyetlensége próbálja meg a hívőket, hanem az állítólagos barátok és jóakarók állhatatlansága, közömbössége és hűtlensége is… Sátán kihasznál minden szentségtelen körülményt szándékai véghezvitelére.
Még azok között is, akik szeretnék, hogy Isten műve virágozzék, vannak, akik gyengítik Isten szolgáinak kezét ellenségeik rágalmazásainak, fenyegetéseinek a meghallgatásával, ezek híresztelésével és azzal, hogy félig-meddig el is hiszik őket. Akik e befolyásnak engednek, a megrontó hatalom célpontjai lesznek, amely elveszi a bölcs bölcsességét és az okos értelmét. Nehémiáshoz hasonlóan Isten népe ne féljen, de ne is becsülje le az ellenséget. Istenbe vetett bizalommal haladjon előre kitartóan, szolgáljon az Úrnak önzetlenül, és bízza az ő gondviselésére azt az ügyet, amelyet képvisel.” (Próféták és királyok, 398–399. l.)
