„…Imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal.” (Ef. 6:18)
„Állandóan fennáll a veszély, hogy önelégültté válunk, hogy a saját bölcsességünkre támaszkodunk, és nem Istent tesszük erősségünkké. Semmi sem zavarja Sátánt annyira, mint amikor nem vagyunk tudatlanok a csalásait illetően. Ha érezzük, hogy veszélyben vagyunk, ha szükségét érezzük az imának, akkor elnyerjük azt a védelmet, amely biztonságot nyújt bármilyen komoly veszedelemben. Ellenben, ha gondtalanok és közömbösek vagyunk, akkor bizonyosan legyőznek minket a sátáni csalások. Ébereknek kell lennünk! Miközben imádságban segítségért folyamodunk, összes bajunkat és terhünket az Úrra helyezve, ne gondoljuk azt, hogy nincs semmi más tennivalónk.
Éppannyira kell vigyáznunk, mint ahogy imádkoznunk szükséges. Figyelnünk kell ellenségeink munkáját, nehogy előnyt nyerjenek a lelkek megcsalása által! Krisztus bölcsességével felvértezetten erőfeszítéseket kell tennünk, hogy meghiúsítsuk szándékaikat, de közben arra is vigyázva, nehogy elszólítsanak mindezek a munkánktól. Az igazság végül erősebb a tévedésnél. Az igazság győzni fog a hamisság felett.
Találkozni fogunk az ellenkezés minden elképzelhető formájával, de ha vigyázunk, imádkozunk és dolgozunk, Isten hadakozni fog értünk és csodálatos győzelmeket ajándékoz.” (Review and Herald, 1896. júl. 6.)
