„Mert én, az Úr, a jogosságot szeretem, gyűlölöm a gazsággal szerzett ragadományt.” (Ésa. 61:8) „Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess!” (V. Móz. 16:20)
„Korunkban a nyereségvágy szenvedélye teljesen hatalmába keríti az embereket. Sokan csalással jutnak vagyonhoz, míg tömegek küszködnek a szegénységgel. Kénytelenek kis bérért nehéz munkát végezni, és még a legszűkösebb életszükségletük sincs biztosítva. A reménytelen robotmunka és a nélkülözés súlyosbítja terhüket. Gondterheltek, nyomorognak, és nem tudják hova forduljanak segítségért. Mindez azért van, mert a gazdagok vagyont gyűjtenek és tékozolnak.
A pénz, a hivalkodás szeretete, tolvajok és rablók barlangjává teszi a világot. A Szentírás megrajzolja a közvetlenül Krisztus második eljövetele előtt uralkodó kapzsiságot és zsarnokságot. »Nosza immár ti gazdagok – írja Jakab –, kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban! Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szíveteket legeltettétek, mint áldozás napján. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek.« (Jak. 5:1, 3–6)
Akik vallják, hogy félik az Urat, többet követelnek, mint amennyi jogos, mert megtehetik. Így lesznek elnyomókká. Az egyház nem törli nyilvántartásából azok nevét, akik jogtalanul jutottak javaikhoz. A közösség nagymértékben felelős tagjai gonoszságáért. Bűnre bátorít, ha nem emeli fel szavát a bűn ellen. A világ szokásai nem jellemezhetik a hívőt.” (Próféták és királyok, 403–404. l.)
