„Azért jött az Emberfi a, hogy megkeresse és megtartsa azt, aki elveszett.” (Lk. 19:10)
„A rabbiknak nem tetszett, hogy »a vámszedők és bűnösök« Jézus köré gyűltek. »Ez bűnösöket fogad magához« – mondták… Ő, aki olyan emelkedettséget mutat, miért nem velük barátkozik, miért nem követi az ő tanítási módszerüket? Ha igazi próféta volna – mondták a rabbik –, egyetértene velünk, és úgy kezelné a vámszedőket és a bűnösöket, ahogy megérdemlik.
A társadalom lelki őreit bosszantotta, hogy Jézus, akivel állandóan vitatkoztak ugyan, de akinek tiszta élete ámulatba ejtette és megítélte őket, szemmel láthatóan inkább a társadalom kivetettjeivel rokonszenvez… Dühítette őket, hogy ezek az emberek nem járnak a zsinagógába. Az írástudók és a farizeusok elmarasztalva érezték magukat Jézus jelenlétének tisztaságában. Hogyan lehetséges, hogy a vámszedők és a bűnösök viszont vonzódnak Jézushoz? Az írástudók és farizeusok nem tudták, hogy a magyarázat éppen vádaskodó, gúnyos szavaikban rejlett: »Ez bűnösöket fogad magához«. Azok az emberek, akik Jézushoz jöttek, a közelében úgy érezték, hogy még számukra is van menekvés a bűn csapdájából. A farizeusok csak megvetették és elítélték őket. Krisztus pedig Isten atyai házától elidegenedett, de általa el nem felejtett gyermekeit üdvözölte bennük. Nyomorult, bűnös voltuk miatt csak még inkább szánta őket. Minél távolabb tévedtek tőle, annál mélységesebben vágyakozott a megmentésükre, és annál nagyobb áldozatot volt hajlandó hozni a szabadulásukért.” (Krisztus példázatai, A bűnösök menedéke c. fejezetből)
