„Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze a testedet, ne mondd az angyal előtt, hogy tévedésből esett, hogy az Isten fel ne háborodjék a te beszéded miatt, és el ne veszítse a te kezed munkáját!” (Préd. 5:6)
„Sokan engednek meg maguknak olyan cselekedetet Isten és a szent angyalok figyelő tekintete előtt, amelyeket nem tennének meg embertársaik jelenlétében. József első gondolata azonban Isten volt, noha emberi szemek nem láthatták a jelenetet: »…hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkezném az Isten ellen?« (I. Móz. 39:9) – mondta az őt kísértő asszonynak.
Ha soha nem feledkeznénk meg arról, hogy Isten látja, hallja és pontosan nyilvántartja minden szavunkat, tettünket, és hogy mindezekről számot kell adnunk, akkor félnénk vétkezni.
Gondoljunk arra, hogy bárhol vagyunk, és bármit csinálunk, mindig Isten jelenlétében vagyunk. Semmi sem kerüli el fi gyelmét, nem rejthetjük el útjainkat a Magasságos elől. Sokan szigorú emberi törvényeket is áthágnak, gyakran jól leplezve, büntetés nélkül. De nem így van ez Isten törvényével! A legsötétebb éjszaka sem rejti el a vétkezőt. Gondolhatja azt, hogy egyedül van, de a valóságban minden tettét láthatatlan tanú fi gyelme kíséri. Még szíve indítékai is nyilvánvalók Isten előtt. Minden tettet, minden szót, minden gondolatot olyan pontosan megörökítenek a mennyei feljegyzések, mintha az egész világon csak egyetlen ember léteznék, és a menny minden figyelme őreá összpontosulna.” (Pátriárkák és próféták, József Egyiptomban c. fejezetből)
