„Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus és így kiáltott: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből, amint az Írás mondja. Ezt pedig a Lélekről mondta, amelyet vesznek majd az őbenne hívők…” (Jn. 7:37–39)
„A Hóreben megütött kősziklából fakadt először élő vízsugár, amely felfrissítette Izráelt a pusztában… Krisztus volt az, aki szava hatalmával felüdítő forrást fakasztott Izráel számára. A megütött kőszikla Krisztus egyik jelképe volt. E jelkép segítségével Isten a legdrágább lelki igazságokat tanítja. Amiként az életet adó víz bő sugárban ömlött a kősziklából, éppúgy árad az üdvösség megtisztító, éltető folyama Krisztusból – »aki megsebesíttetett a mi bűneinkért« (Ésa. 53:5) – az elveszett emberiségre. Amiként egyszer ütötték meg a kősziklát, úgy Krisztus is »egyszer áldoztatott meg sokak bűneinek az eltörlése végett« (Zsid. 9:28). Nincs szükség több, vagy más áldozatra. Akik Isten kegyelmének áldásait keresik, azoknak csak arra van szükségük, hogy Jézus nevében kérjék ezeket, és hogy szívük kívánságát bűnbánó imádságban tárják fel. Az ilyen imák arra indítják a Seregek Urát, hogy Jézus érdeméért gazdagon árassza ki azt az áldást, amelyet az Izráelnek adott élő víz jelképezett.
Az a felüdítő víz, amely feltört és a kiszáradt, kopár földön folydogálva kivirágoztatta a pusztát, életet adva a mármár szomjan halóknak, az isteni kegyelem szimbóluma… Aki Krisztusban lakozik, az megtalálja a kegyelem és az erő soha ki nem apadó forrását. Krisztus megvidámítja és megtisztítja mindazok életét, akik valóban keresik őt… Nemcsak azt a lelket áldja meg, amelyben fakad, hanem az igazságosság szavai és tettei által élő folyam árad belőle másokra is, mely megeleveníti a körülötte lévő szomjazókat.
Krisztus a samaritánus asszonnyal folytatott beszélgetésében a következőket mondta: »Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik, hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne« (Jn. 4:14). Krisztus itt összeköti a két hasonlatot. Ő a kőszikla, de az élő víz is. Ezek a szép és kifejező képek az egész Bibliában fellelhetők… A Szentírás utolsó oldalán újra ez a meghívás visszhangzik: »Aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!« (Jel. 22:1; 22:17).” (Pátriárkák és próféták, A sziklából víz fakad c. fejezetből)
