„Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (I. Kor. 10:12)
„Nincs olyan indítéka a természetünknek vagy hajlandósága a szívünknek, amelynek ne lenne szüksége pillanatról pillanatra Isten Lelkének ellenőrzésére, felügyeletére… Azért bármilyen nagy legyen is valakinek a lelki világossága, törekedjék arra, hogy alázatosan járjon az Úr előtt, és hittel kérje őt: irányítsa minden gondolatát és ellenőrizze minden szándékát.
Mindazok, akik vallást tesznek hitükről, a legszentebb elkötelezettséggel gyakorolják az önfegyelmet. A Mózesre helyezett teher igen nagy volt. Kevés embert próbált meg olyan keményen az élet, mint őt, de mindez nem lehetett mentség a bűnére. Isten bőségesen gondoskodott népéről, ezért mindaddig, amíg erejére támaszkodunk, nem kell a körülmények játékszerévé válnunk. A legnagyobb kísértés sem lehet mentség a bűn elkövetésére. Bármilyen nagy nyomás nehezedik is az emberre, az elkövetett bűn mindenkor a saját cselekedetünk.
A föld, és a pokol összes hatalma sem képes rákényszeríteni valakit a bűn elkövetésére. Sátán mindig a leggyengébb ponton támadja meg az embert, de emiatt még nem törvényszerű, hogy legyőzzön. Bármilyen keménynek vagy váratlannak tűnik is Sátán támadása, Isten gondoskodott számunkra segítségről. Az ő erejével győzhetünk.” (Pátriárkák és próféták, A sziklából víz fakad c. fejezetből)
