„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannak mérnek néktek.” (Mt. 7:1–2)
„Olyannyira különbözünk egymástól hajlamainkban, szokásainkban és neveltetésünkben, hogy a meglátásaink, vélekedéseink is különböznek… Nincs két ember, akinek a tapasztalata minden részletében ugyanaz lenne. Ami az egyiknek próba, nem az a másik számára… Az emberi természet oly gyarló, oly tudatlan, és annyira hajlamos a félreértésre, hogy mindenki legyen igen óvatos a másik megítélésében…
Sokan csak kevés terhet hordoztak, szívük csak kevéssé ismerte meg az igazi aggodalmat. Oly kevés bajt és szenvedést viseltek el másokért, hogy nem tudják megérteni az igazi teherhordozók munkáját. Nem képesek megérteni a terhüket, mint ahogyan a gyermek sem érti meg teljesen apja gondját és fáradságos munkáját. Csodálkozhat apja aggodalmain és bajain, amelyek szükségtelennek tűnnek fel előtte. De amikor az évek során élettapasztalatot szerez, és saját magának is hordania kell a terheket, akkor visszatekint apja életére és megérti azt, ami egykor felfoghatatlan volt a számára… Sok teherhordozó munkáját nem értik meg, fáradozásaikat nem értékelik, amíg a halál el nem szólítja őket. Amikor aztán mások veszik fel a terhet, amit ők letettek és mások találkoznak azokkal a nehézségekkel, amelyekkel ők szembeszálltak, akkor megértik, hogy milyen próbán ment át a hitük és a bátorságuk… A tapasztalat megtanítja őket az együttérzésre… Vigyázzunk, nehogy a kezünkbe vegyük az ítélet munkáját, amely Istenre tartozik!” (Boldog élet, Társas élet c. fejezetből)
