„Mert olyanok voltatok, mint tévelygő juhok…” (I. Pt. 2:25) „Atyámfi ai, ha valaki tiközületek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy… lelket ment meg a haláltól.” (Jak. 5:19–20)
„Milyen keveset találunk Krisztus szánakozó gyengédségéből az ő hitvalló követői között. Ha valaki megbotlik, a többiek veszik maguknak a bátorságot, hogy a lehető legsötétebb színben tüntessék fel az esetet. Könyörtelen szigorral bánnak el testvéreikkel, pedig talán ők is ugyanolyan bűnösök más tekintetben. Úgy tüntetik fel a tudatlanságból, meggondolatlanságból, vagy gyengeségből elkövetett tévedést, mint előre eltervezett, szándékos bűnt. Némelyek, ha letérni látnak valakit a helyes útról, karba tett kézzel mondják: »Ugye, megmondtam! Tudtam, hogy megbízhatatlan.« – Ez Sátán álláspontja. Ujjonganak, mert gonosz gyanúsításaik igaznak bizonyultak…
Emelkedjünk hitben magasabb színvonalra, mert méltatlanok vagyunk a keresztény névre. Műveljük Krisztus lelkületét, amellyel a bűnösök megmentésén fáradozott. A tévelygők ugyanolyan kedvesek előtte, mint mi. Irgalmának ugyanolyan győzelmi jelvényeivé, országának ugyanolyan örököseivé válhatnak, mint mi… Csakis azok élnek Krisztusért, csakis azok hoznak nevére tisztességet, csakis azok méltóak Mesterükhöz, akik igyekeznek megmenteni az elveszetteket.” (Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 283, 285. l.)
