„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál! Akkor minden te útadban megismered őt, akkor ő igazgatja a te útjaidat.” (Péld. 3:5–6)
„Az Úr adta neked a munkádat, nem azért, hogy kapkodj, hanem hogy nyugodtan, megfontoltan végezd. Az Úr soha, senkit nem kényszerít elsietett, bonyolult lépésekre. Te azonban sok felelősséget összegyűjtöttél magadnak, amelyeket a könyörületes Atya nem helyezett rád. Életedben vadul kergetik egymást az olyan kötelességek, melyeket nem az Úr parancsolt neked. Isten szolgái sohase hagyják ott az egyik kötelességüket elvégezetlenül, vagy félig készen, hogy a másikba kapjanak bele!
Aki Isten félelmében és az ő nyugalmával tevékenykedik, az nem dolgozik ötletszerűen, sietve, attól tartva, hogy valami majd tervének az útjába áll. A terheket, melyeket hordozol, nem mind az Úr rakta a válladra. A többletterhek következményei kihatnak környezetedre. Ha megmaradtál volna a kijelölt munkád mellett… akkor sokkal többet értél volna el… Ha ragaszkodsz a neked kiszabott részhez, akkor gyorsan tudsz majd dolgozni, istenadta szakértelemmel, anélkül, hogy bármikor is kapkodnál… Állj meg és gondolkozz! Isten ismer, és tudja, hogy csak por vagy. Kétségkívül rászorulsz a tanácsra. Nemcsak azokéra, akik bíztatnak, hogy vágj bele abba, amit oly fontosnak tartasz, hanem az olyan emberek tanácsára is, akik már most tisztábban látják a következményeket, ha bizonyos vállalkozásokba akarsz kezdeni. Ha megfogadod a küldött figyelmeztetéseket, nagy megpróbáltatások elől menekülsz meg.” (Bizonyságtételek VIII. kötet, 189, 191. l.)
